2013. augusztus 22., csütörtök

Zehn

Halihó! :) Itt az új rész! :)
Szóval az a helyzet, hogy 9-en arra kattintottatok, hogy tetszik, és egy nem tetszik is jött. Érdekelne minket, hogy mi tetszik és mi nem tetszik benne, hogy tudjuk. Elég rosszul esik, hogy nem kapok semmi visszajelzést kommentben. Pár szó ellen nem lenne kifogásunk :)

Kellemes Olvasást! :)

Sanna Laine

- Biztos vagy benne, hogy jönni akarsz? - kérdeztem újra Marco-tól, miközben lehajoltam a cipőmért, hogy felvegyem. Reménykedtem a nemleges válaszban, de ahogy felegyenesedtem, rájöttem, hogy ezt nem fogom megkapni. Marco arcán hatalmas kisfiús mosoly ült és el se kellett mondania, hogy izgul, annyira látszott rajta.
- Jó, oké, tudom, hogy hülye kérdés volt - motyogtam magamnak. Majd Marco maga előtt kitessékelt a saját házamból és tolt el egészen az autójáig. Ez így nem lesz jó, ha ő terelget engem. Csak ne terelgessen! Nem is kéne itt lennie, csak Nitának köszönheti az egészet.
Az út első pár percét csendben tettük meg, később Marco úgy döntött, hogy beszélgetni akar, amit sóhajtva fogadtam.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én nagyon izgulok - mondta vigyorogva.
- Azt látom rajtad - mosolyogtam rá.
- Rajtad nem is látni, hogy izgulsz - közölte velem a tényt - Hogy tudod ezt is ilyen könnyen kezelni?
- Hát nem tudom. Én inkább ideges vagyok - jelentettem ki neki, miközben az ujjaimmal doboltam a combomon. Marco mosolyogva rám emelte tekintetét és egyik kezét nyugtatóan az enyémre rakta.
- Szerintem nincs miért idegeskedni. Nem lesz semmi gond - Hálásan tekintettem rá, de az idegességem nem nagyon hagyott alább.
- Amúgy szerintem fiú lesz - próbálta elterelni a figyelmem.
- Azt ugye tudod, hogy azt nem most fogjuk megtudni, hanem jóval később?
- Persze, csak gondoltam elmondom a véleményem. Tuti kisfiú lesz a pocaklakó - mondta, miközben hatalmas vigyor ült az arcán.
- Na hát majd meglátjuk - mosolyogtam lelkesedésén.
- És ha tényleg fiú lesz hívhatnánk Norbertnek vagy nekem tetszik a Harald is - magyarázott tovább.
- Norbert Laine... - filóztam a neven - Nem hangzik nagyon hülyén?
- Hé, mi az hogy Laine?
- Hát a vezetéknevem. Szóval ahhoz keress neveket - jelentettem ki neki határozottan, miközben ő megállt a rendelő előtt.
- Biztos, hogy nem lesz Laine a gyerek, megkapja szépen az apja vezetéknevét - ellenkezett továbbra is Marco, miközben odalépett a recepcióhoz és pár szó beszélgetés után elindult az egyik irányba. Úgy kellett utána futnom. Teljesen kiborít ez az ember.
- Nem gondolod komolyan, hogy Reus lesz... - mondtam neki, mikor utolértem. - Anélkül is tudjuk ki az apja, hogy felvenné a nevét. Szóval marad Laine.
- Pedig biztos, hogy megkapja a nevem - jelentette ki, én pedig vitatkoztam volna vele tovább, de már hívtak is be.
- Erre még visszatérünk - morogtam neki, mire ő fölényesen elmosolyodott. Azt hiszi nyert ügye van, pedig nagyon nincsen. Ő mosolyogva üdvözölte az orvost, aki lelkesen vette tudomásul, hogy Marco Reus-szal találkozott. Az orvos mosolyogva fordult felém.
- Tehát akkor Ön Herr Reus kedvese. Én Roman Hoffman vagyok - mutatkozott be barátságosan. Épp ellenkezni akartam, de Marco óvatosan oldalba bökött, én pedig kényszeredetten rámosolyogtam.
- Sanna Laine - mondtam végül. Elég fiatalnak tűnt, így felajánlottam a tegeződést, amit mosolyogva fogadott.
- Tehát Sanna, mikor volt az utolsó ciklusa? - kérdezte, miközben elhelyezkedett az íróasztala mögött. Mi pedig Marcoval leültünk vele szembe.
- Február 20-án.
- És meddig tart átlagosan a vérzése? - Elhiszem, hogy ez a munkája, de elég érdekes ezt Marco előtt megbeszélni...
- Úgy körülbelül öt napig - feleltem végül. A doktor összevonta szemöldökét, kérdezgetett még, majd pár percig csendben volt, amíg számolgatott.
- Nos, ahogy számolom a hatodik hétben vagy, és a baba november 25-ére várható - nézett fel a papírjából mosolyogva.
- Huh - Csak ennyit bírtam mondani. Annyira tényszerű volt, és most már nagyon valóságos. Tehát novemberben lesz egy kisbabám. El sem hiszem. Ránéztem Marcora, akin látszott ugyanaz a megdöbbenés, ami rajtam. Az, hogy lesz egy gyerekünk.
- Nos, Sanna, gyere ülj fel a vizsgáló székre, hogy megtudjam nézni, hogy egy vagy több baba lesz-e - mosolygott Roman és állt fel. Mi pedig leforrázva ültünk Marcoval. Mindketten ugyanarra gondoltunk, de ő mondta ki végül.
- Több baba?
- Előfordulhat igen - mondta, miközben várakozóan nézett rám, hogy üljek fel.
Végül csak felálltam és odamentem, Marco pedig követett és csak nézett ki a fejéből. Úgy kellett a fejem mellé küldeni őt, mert különben ott maradt volna a lábaim mellett, amit nem hiszem hogy tűrtem volna.
Az orvos megvizsgált mindent, és amikor az ultrahangot készítette, Marcoval mindketten elámulva néztük a monitort. Egy apró kis pontocska látszott. De olyan csodálatos pontocska volt.
- Úgy tűnik csak egy baba lesz - mondta kedvesen Roman, ezzel megzavarva a az ultrahang kép nézegetésében.
- És eddig minden rendben van, de kell majd nemsokára a rendes hasi ultrahang vizsgálat. Addig el kell menned vérvételre és egy teljes átfogó vizsgálatra - mondta tovább. - És április 30-án lenne a következő vizsgálat, megfelel?
- Persze - bólogattunk egyszerre Marcoval.
- Szeretnétek az ultrahang képet?
- Persze - vágta rá egyből Marco, én még fel se fogtam a dolgot, mikor ő már vette el.
- Hát köszönjük. Akkor majd találkozunk 30-án - mondta Marco és tolt is ki az ajtón. Kisétáltunk a rendelő elé és már mentünk az autófelé. Marco lovagiasan kinyitotta nekem az ajtót és megvárta, míg beszállok, majd körbesétálva az autót, rám mosolyogva beszállt.
- Megnézhetem a képet? - kérdeztem tőle, mielőtt beindította volna a kocsit. Ő bólintott, majd odaadta a felvételt. Csodálkozva néztem, nem akartam elhinni, hogy ő az enyém. Óvatosan rápillantottam Marcora, - aki az ujjaival dobolt a kormányon és a parkolót fürkészte -, majd vissza a képre. Ő a miénk. Ijesztő volt a tudat.
- Csodás, nem? - bökött rá Marco. - El sem hiszem, hogy lesz egy gyerekünk - mondta mosolyogva.
- Akinek Laine lesz a vezetékneve - folytattam tovább a mondandóját vigyorogva. Mire Marco huncut vigyorral az arcán rámnézett.
- Elrontod az idilli pillanatot.
- Már igazán megszokhattad volna - legyintettem a kezemmel. Miközben ő már indította a kocsit.
- Szeretném megszokni, de nem hagyod, hogy a közeledbe kerüljek - mondta halkan, majd az útra fordította a figyelmét. Csöndben autóztunk pár percig.
- Hol vagyunk? – kérdeztem gyanakodva Marco-t. Azt hittem, hogy hazavisz, de határozottan nem így történt.
- Öö… Itt laknak a szüleim – vallotta be Marco. Mi van? A szülei? Lefagytam.
- Tessék? – préseltem ki magamból.
- Nézd, te leszel a gyerekem anyja – közölte a szőke – Szóval mindenképp meg kell ismerned a szüleim, és akkor miért ne most?
- Mert erre én még nem készültem fel – tört ki belőlem. A saját anyám nem beszél velem, apám nem is keresett a baba miatt. Mégis mit várhatnék Marco szüleitől? A cafka, aki teherbe esett a pici fiúktól. Hurrá. Minden vágyam. Tényleg.
- Gyere – mosolygott rám bíztatóan Marco, és kézen fogott miután kiszállított az autóból. Normális esetben tiltakoztam volna, de túlságosan ideges voltam hozzá. Marco magabiztosan ment be a kapun, és nyitott be a házba.
- Sziasztok! Hahó! Merre vagytok?
Nem túl nagy előszobában voltunk, de barátságosnak tűnt. És ekkor jöttek a szülők is.
- Marco! – valószínűleg ő az anyukája. Megölelte és megpuszilta a fiát. Aranyos volt. Reus papa kezet fogott vele, majd mindannyian felém fordultak.
- Anya, apa, ő Sanna Laine.
- Csókolom – néztem rájuk megszeppenten.
- Thomas Reus - mosolyodott el Marco apukája, vele nem lesz baj, úgy látom – és a feleségem Manuela.
Ellenben ő egy pillanatig szúrós szemekkel nézegetett engem.
- Nem vagy túl vékony, te lány? Az unokámat hordod, figyelj oda az étkezésedre! – mondta végül, de döbbent arcomat látva ő is elmosolyodott – Nyugodj meg, örülök, hogy itt vagy.
Oda lépett hozzám és megölelt. Engem pedig elöntött a megkönnyebbülés. Nem utálnak! Manuela beterelgetett engem a konyhába és már tálalt is. Kicsit olyan volt mint Nita anyukája, csak nem hadart, rohangászott és értettem amit mond. A vacsi után Marco és Thomas elvonultak a nappaliba, én ott maradtam segíteni a mosogatásban.
- Kedves lánynak tűnsz, azt hiszem Marco jól választott – mondta Manuela.
- Oh. mi nem úgy.. Szóval mi nem..
- Tudom, kicsim – mosolygott mindentudóan – De látom, hogy hogyan néz rád a fiam. Lehet, hogy te most nem így gondolod, de lesz még nektek közös jövőtök.
Erre nem tudtam mit mondani, így hallgattam.
- És a te szüleid mit szóltak a picihez?
Felnyögtem.
- Anyám, nem beszél velem azóta, hogy eldöntöttem, megtartom a babát. – így kimondva még rosszabbul hangzott.
- Jaj, drágám sajnálom. Persze, én is jobban örülnék, ha először mondjuk összeházasodtatok volna, de így alakult, végülis egy gyereknek mindig örülni kell. Ő nem tehet a szülei.. hm.. hibáiról. De tudod én becsüllek Sanna. Egy ilyen fiatal lány mint te, ritkán vállalja el a babát. És nyugodj meg, én és Thomas itt leszünk és segítünk nektek mindenben, amiben csak tudunk.
Biztos a hormonok miatt van, mert amúgy nem vagyok elérzékenyedős típus, de elsírtam magam. Manuela pedig odajött és átölelt. Olyan jól esett!
- Köszönöm – ennyit tudtam kinyögni.
Miután végeztünk mindennel, visszamentünk a nappaliba a fiúkhoz. Marco épp az utrahangos képeket mutogatta.


Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , , ,

4 megjegyzés:

  1. Liv2013. augusztus 26. 18:07

    Sziasztok!
    Kértétek, hogy valaki írjon nektek azzal kapcsolatban, mi tetszik és mi nem a történetben, de eddig senki nem vette a fáradtságot, ezért Nikivel úgy döntöttünk, megindítjuk mi a hozzászólásfolyamot. Kezdjük is ott egyből, hogy bevalljuk, a nem tetszikek 99%-át mi nyomtuk. És hogy miért? Hát elmondjuk, hogy látja egy külső szemlélő az irományotokat:
    Az alapsztori a következő: adott két egyetemista lány, akik látszólag teljes ellentétei egymásnak, tűz és víz, ha úgy tetszik. Természetesen, mivel az ellentétek vonzzák egymást, ők ketten nagyon jó barátnők, és ebből következik, hogy együtt is laknak Dortmundban, ahová egyetemre járnak. Egyik nap, egy rendkívül unalmas órán ücsörögve egyikük feje fölött megjelenik az a bizonyos villanykörte, és közli barátnőjével, hogy elég kellemes már az idő ahhoz, hogy megmártózzanak a közeli tóban. Csodás ötletét nyomban meg is valósítják, ám azzal nem számolnak, hogy nem várt események egész sorát indítja majd el ez a kis kiruccanás. A tóparton ugyanis ott szórakozik egy csapat idióta, köztük a híres focista, Marco Reus, akinek hogy-hogy nem, a hátsó fele rákerül az egyik, lányok által készített képre… Szórakoztok velünk?! Ennél bénább találkozást még soha, sehol nem olvastunk. De legalább nem sablonos. Azonban ez az egyediség legnagyobb bánatunkra nem tart túl sokáig, megkezdődik a mélyrepülésetek, és tudjátok mi a legrosszabb az egészben? Hogy minden résznél azt hittük, ennél már nincs lejjebb, aztán mégis megcáfoltok.
    Na, de lássuk tovább az események alakulását. Szegény Marco pironkodva megy oda a lányokhoz, hogy kitöröltesse velük a képet, és még azt is felajánlja, hogy fizet érte. A lányok szerint azonban rendkívül arrogáns módon közli ezt velük, egyikük aztán kifakad, és hirtelen felindulásból megadja a focistának a telefonszámát. Ő él is a hirtelen ölébe hullott lehetőséggel, és egy bocsánatkéréssel egybekötött találkára hívja a lányt, na meg persze a barátnőjét is, meg aztán még Götzét is, hogy mindenki jelen legyen, aki számít. A nem-randin Sanna és Marco azonnal megtalálják a közös hangot, olyannyira, hogy le is lépnek, amit a barátnő észre sem vesz. Mert hát Miss van egy Realos tetoválásom is annyira belefeledkezett Marioba, hogy egyből megbeszélik a következő randit. Sanna eközben nem teketóriázik, hanem egyből bevágódik a dolgok kellős közepébe, jelen esetben Marco ágyába, hogy aztán barátnőjéhez hazatérve, feltehetőleg részegen (?) ecsetelje, hogy mennyire jó is a focista az ágyban.
    Mivel a szőke ciklon lelépett az éjszaka kellős közepén, ezzel iszonyat sebet ejtve Marco drágánk hatalmas egóján, a focistából előtör a büszke férfi az eddigi arrogáns és szégyenlős helyett. Felbőszülve hívja barátját, hogy elmondja neki ezt az eget rengető problémát, illetve elújságolja, hogy alkalmi szexpartnere azért a táskáját ott felejtette nála, csak úgy, romantikusan. Ám nem úgy tűnik, hogy a lány vissza akarná kapni azt, konkrétan leszarja a fene nagy büszkesége miatt, hogy az iratai, a kulcsa, és tulajdonképpen minden létfontosságú dolga Marconál van.
    Nitáék mindeközben megejtik a második randit, mely szinte már csöpög, annyira nyálasra sikeredik. Következő alkalommal pedig, mikor találkoznak, a két lány nagy főzőcskézést csap otthon, felsoroltatják a spanyol konyha remekeit, ám a vacsorát félbeszakítja egy váratlan rosszullét Sanna részéről. Természetesen egy kicsit sem kiszámítható módon kiderül, hogy a leányzónk teherbe esett, és hogy erről bizonyosságot is szerezzenek, Nita elrohan az éjszaka közepén egy nonstop nyitva tartó patikába (mert Dortmundban csak olyanok vannak) tesztet venni.
    Innentől megkezdődik Sanna és Marco, illetve Sanna és az anyja vesszőfutása, míg Nitáék továbbra is cukik és édesek, és egyre inkább közelednek egymás felé. Olyannyira, hogy Mario egy véletlen találkozás folytán be is lesz mutatva a család egy részének, majd együtt alszanak, aztán elhangzik a bűvös szeretlek szó is mindkét fél szájából, később pedig már az összeköltözés és a családalapítás gondolata is megfogalmazódik bennük, mindez tíz részen belül.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Liv2013. augusztus 26. 18:09

      Röviden ennyi lenne, de még kitérnénk a nyolcadik részre, ami számunkra a legnagyobb csalódást okozta. A rész remekül indult, és olvasás közben még fel is csillant a szemünkben a remény halovány szikrája, hogy ha már az elejét így elrontottátok, majd akkor innentől kezdve javítjátok a hibáitokat, és a rémes alapsztoriból kihoztok valami egészen értelmes dolgot. A csónakázós ötlet különösen tetszett, mert végre nem egy éttermes-vacsorázós vagy mozis, unalomig ismételt randit olvashattunk, hanem valami egyedit. Ám a kezdeti lelkesedésünket hamar lelombozta Sanna viselkedése (amiről később még olvashattok majd bővebben). Lányunk először megcsókolja Marcot, majd egy pillanattal később leáll neki osztani az észt, hogy a gyerek csak másodsorban az övé. Ki a fene érti ezt a csajt?! Meg is érdemelte, hogy beborult a vízbe, sőt, felőlünk akár bele is fulladhatott volna, és akkor Marco kereshetett volna magának egy normális lányt.
      Na, de miért is szidjuk itt Sannát? Hm, lássuk csak a karaktereket: Elsőként itt van egy kicsi és cuki, ámde akaratos spanyol leányzó, aki szereti a kakaót meg a Real Madridot. (Utóbbit olyannyira, hogy egy Ramos mezben alszik.) Minden Madrid-imádatának ellenére Dortmundban tengeti az életét, mert hát ide jár egyetemre – fene se tudja, miért és milyen szakra. Az bezzeg kiderül, hogy a népes spanyol, szintén Real imádó családja annyira beteges, hogy csak olyan pasikat hajlandóak befogadni a családba, akiknek a neve o-ra végződik, illetve mindenféleképpen spanyolok, mert aki nem spanyol, az derékig el lesz ásva, hogy gondozhassa a saját sírját. No meg az is kiderül, hogy hosszú, és megjegyezhetetlen nevű Nita bátyja haragszik a pici húgocskájára, amiért egy messzi-messzi városban tanul; illetve az is, hogy főszereplőnk családja hamarosan új taggal bővül. De hogy miért nem imádott városában jár egyetemre? NO.
      Nita barátnőnk továbbá annyira elvakult madridista, hogy nem ismeri fel azt a Marco Reust, akinek a csapata egy csoportban szerepel hőn szeretett Realjával a Bajnokok Ligájában.
      A leányzót ugyanakkor körbelengi egy hatalmas nagy titok szele, ami miatt nem hajlandó az első adandó alkalommal lefeküdni Marioval, sőt, még azon is felháborodik, mikor barátnője rákérdez, hogy ugyan a második randin csókolóztak-e. Ez a rejtély talán az egyetlen nem kiszámítható és végtelenül egyszerű dolog ebben a történetben, de persze addig-addig húzzátok ennek a titoknak a felfedését, hogy már tippelgetni sincs kedvünk, vajon mi lehet az.
      Kicsi spanyolunk nincs ám egyedül a nagy Dortmundban, ott van neki a legjobb barátnője, aki finn, ebből kifolyólag sosem fázik, amikor a csoporttársa igen, és szeret másokkal – jelen esetben az előadást tartó professzorral – párhuzamosan beszélni. A hétvégi tanulásokat nem, ellenben a tavakban fürdőzést nagyon is előnyben részesíti. A „Kellett nekem egy spanyol lánnyal barátkoznom” kezdetű mondatából pedig nem éppen az jön le, hogy annyira szeretné a barátnőjét. Bár nála sosem lehet tudni, ugyanis előbb tetszik neki Marco, aztán nem. Előbb nem akarja a gyereket, aztán meg már igen. Akarja, hogy Marco mellette legyen, aztán nem. Visszacsókol, aztán kioszt egy pofont, és nemhogy örülne Marco „Én akarlak téged” szövegének, a képébe vágja, hogy ne hazudjon neki. Nem akarja, hogy Marco is elmenjen vele az ultrahangra, aztán meg már mégis. Komolyan mondjuk, mi az anyjával értünk egyet. Egy ilyen határozatlan lányra mi sem bíznánk még egy kutyát sem, nemhogy egy gyereket. Sanna makacssága, büszkesége, és hogy soha nem tudja, mit akar, az őrületbe kergeti az embert. Ha őszinték akarunk lenni, sem ő, sem Nita nem lopta be magát a szívünkbe, így kénytelenek voltunk tovább kutatni szerethető karakterek után. És megtaláltuk őket? NEIN.

      Törlés
    2. Liv2013. augusztus 26. 18:10

      Mert ott van még Marco, aki eleinte zavarban van a lányok előtt, bezzeg Götzét tudja dobálni a cipőjével. Később pedig már ő a Jani, aki az első randin ágyba viszi Sannát. Ezen felül neki sem kell a szomszédba mennie büszkeségért, és mindemellett még az arca is nagy. Aztán viszont hirtelen előtör belőle, hogy ő bizony jó apuka akar lenni, törődni akar a gyerekével meg szereti Sannát. Komolyan, ők ketten összeillenek, mert egyikük sem valami határozott személyiség, és ez kifejezetten olyan karakterekké teszi őket a történetben, akiket nem vagyunk képesek szeretni egy kicsit sem.
      Az utolsó reményünk Mario maradt, akinél először fel is csillant a szemünk, mert igazán Götzésnek ígérkezett, ahogy kinevette szerencsétlen, pórul járt barátját. A későbbiekben is fenntartotta ezt a látszatot, a beszólásaival az egyetlen igazán szerethető karakternek tűnt, de sajnos benne is csalódnunk kellett. XOXO… Are you serious?! Csodáljuk, hogy nem írta mögé, hogy Gossip girl… Na de efölött az aprócska hiba fölött még szemet is hunytunk, és reménykedtünk, hogy csak egy véletlen félrenyomás volt a részéről. Főleg akkor, mikor Marcoval telefonált, és újra előtérbe került a beszólogatós énje. Ám a remény e halovány szikrája azon nyomban el is aludt, mikor Mariokánk közölte, hogy éppenséggel Nitával álmodott, közvetlenül utána pedig levágta azt a lelkes őrültes gondolatsort. Amikor Marcoval van, akkor kifejezetten szerethető, nélküle viszont csak hősszerelmes nyomi, akiből csöpög a nyálas romantika. Mellesleg volt egy megjegyzés, amin kiakadtunk: MARIO RITKÁN HÍVOTT EL EGY LÁNYT WTF! És még nem is érzi jól magát velük? Oké, hogy a valóságban néha előjön a meleggyerek belőle, de ez már sok(k). És aztán még tetézi még egy xoxo-val ezt az egészet. Igazság szerint nem nagyon tudtunk kiigazodni rajta, hogy most melyik is az ő igazi arca, aztán lassacskán megbékéltünk nyálas Marioval, és rájöttünk, hogy nagyon mélyen belül ott van benne igaziMario is. Ha egy kicsit gyakrabban jönne a felszínre az utóbbi fele, a kedvenc szereplőnk lehetne.
      Amit még mindenképpen szeretnénk kiemelni, az a rengeteg szemszögváltás, egy részen belül képesek vagytok felvonultatni akár mind a négy főszereplőt, ami néha kifejezetten idegesítő tud lenni, valamint tökéletesen össze tudja zavarni az embert. Az olvashatatlan, miniatűr betűkről már nem is beszélve. Szerintetek nagyítóval a kezünkben ülünk a monitor előtt? És ha még a nyolcas betűméret nem lenne elég, ott van még nehezítő tényezőnek a háttér is, meg a betűk színének váltakozása, amik borzasztó zavaróak olvasás közben. Javaslunk egy egyszínű hátteret, illetve másik sablont, és egyetlen modulsávot, mert a kettő teljesen felesleges.
      Sok a tőmondatotok, néhány helyen érthetetlen is, olyan, mintha csak szavak lennének egymás mellé pakolgatva, aztán az olvasó bogozza ki belőle azt, amit tud. Ezen kívül a múlt és jelen idő is folyamatosan váltakozik, ezt azonban könnyedén ki lehetne küszöbölni, ha alaposan átolvasnátok a részeket, mielőtt kiteszitek őket. A helyesírásotok is hagy némi kívánnivalót maga után, nem tudjuk, tisztában vagytok-e az igekötők használatának szabályaival, mert nekünk nagyon úgy tűnik, hogy nem. Javasoljuk, hogy nézzetek utána ennek is és figyeljetek oda jobban.
      Összességében az a véleményünk, hogy a tempótok iszonyat gyors, szerintünk ti voltatok F1-es autók vagy tornádók előző életetekben. De tényleg: hová siettek? Ha már a legelején kijátsszátok az összes nagyobb értékű kártyalapotokat, akkor mi lesz később? Mivel fogjátok felkelteni az olvasók figyelmét? Még későbbre napoljátok Nita titkának lelepleződését? Marco és Sanna tovább húzza egymás agyát? Vagy gyorsan elsimítjátok a szálakat és akkor happy end? Elképzelni sem tudjuk, mit lehet még ebből kihozni, mert alapjaiban van elrontva az egész.
      Hát ennyi lett volna, amit írni akartunk, reméljük, inkább elgondolkodtató, mint sértő. És még annyit fűznénk hozzá, hogy ti elvárjátok/szeretnétek, hogy írjanak nektek az emberek, amit meg is értünk persze, DE: ti mit tesztek cserébe? Ti írtok valakinek?
      xoxo (csak úgy, Mariosan)
      Liv és Nix

      Törlés
  2. Ruby Romero2014. augusztus 21. 14:27

    Sziasztok:)) Vár itt valami!
    http://bayernmunchenfortheend.blogspot.hu/2014/08/dij.html

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)