Nem tudom megnevezni, mit szeretek benned. A szemed, az arcod. A szád, a mosolyod, a nevetésed. Azt ahogy beszélsz, és azt ahogy jársz. A sítlusod, az ízlésed. Szeretem az ölelésed. Mikor megijedsz, és amikor felbátorodsz. Amikor biztos vagy, és amikor bizonytalan. Imádom, mikor egoista vagy, és azt is amikor önbizalom hiányod van, amikor keveset akarsz, vagy amikor sokat. Amikor elnyersz valamit, és amikor elengedsz valami mást. Az arckifejezésed, amikor hazudsz, és amikor tudod, hogy én hazudok. Szeretem, ahogy gondolkozol, és ahogy hülyéskedsz. A komolyságod, a gyerekességed. Azt, amikor meglepődsz, és mikor biztosan tudod mi lesz. Szeretem, hogy te, te vagy.
Tetszettél nekem. Hamarabb, mint gondolnád. Még a nevedet sem tudtam, még egy szót sem besézltem veled, mégis volt benned valami, valami plusz amit már messziről megéreztem. Figyeltem ahogy beszélgetsz a többiekkel, ahogy két kézzel magyarázol, ahogy grimaszokat vágsz, ahogy mosolyogsz, figyeltem a lépteid ritmusát és egyszer csak azon kaptam magam, hogy jó ideje bámullak. Azóta sem csinálok mást. Azóta tetszel nekem és meg akarlak ismerni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése